Marokkóba esőben érkeztünk, na meg erős szél és hideg volt... Eléggé barátságtalan fogadtatás. Lemásztunk a kompról, beálltunk a sorba autót beléptetni. Kicsit lassan ment, mert a hajón előregisztrált adatokat még nem vitték át a helyi rendszerbe, illetve pont rosszkor akartam elősegíteni sz ügyünket, mert az illetékeseknek épp elegük lett... Így kb 2 órát vártunk mire adminisztratíve kész lettünk. Hál'Istennek nem volt semmilyen vámvizsgálat, pedig már láttam ahogy kipakolom az esőtócsákba Václav beltartalmát...
Sikerült annyira későn kijutni a határállomásról, hogy már bezártak a bankok, így a pénzváltást a egyik helyi kisboltban tudtuk megejteni. Ekkor találkoztunk az 55ös csapattal, ők kihasználták franciatudásunkat, mi meg majd kérünk tőlük egyszer valamit :)
A szembeboltban fimon helyi laposkenyeret is veszünk a vacsihoz 3 Dirhamért, ezután sehol ilyen olcsón kenyeret nem kapunk (elbambult az eladó, nem használta ki az éhes Bamakisták pénzforrásait, helyi áron adta:) )
Átmentünk Nador koraesti forgalmán, itt már tapasztalhattuk a helyi közlekedési morált. Az út csak amolyan iránymutatás, sem a sávok, sem a kereszteződések, de semmilyen egyéb konvenció sem korlátozza az autózó marokkóiakat a céljuk elérésében. Így tettünk mi is, túlélő, "nincs fékünk, el az utunkból, itt még átférünk, csak megáll, nem nagy az a tócsa" utolsómondateggyüttes bevetésével átjutottunk a városon! Sajnos egyre sötétebb lett, így kinéztünk egy köztes állomást, ahol éjszakára megszálltunk. Guercif városában elfoglaltuk az utolsó kénylemes szobát (óriási szoba, vékony falak, fűtéshiány) . Gyors vacsi, város"nézés" a hotelablakból és alvás...
