Kellemes hajnalra ébredt Laci, a 4:30as eligazításra, amit előző este bevállalt :) Lényegeset nem tudott meg, elvégre a túrázók élete egyszerűbb, nem igazán függ itinerektől, időpontoktól, helyszinektől. A lustábbja később ébredt a gyönyörű, de még mindig homokviharos oázisban. Nappal még barátságosabb a hely, pálmafák, tekergős ösvények, árnyékos pihenők párnahalmokkal, medence... Csak az időjárás kellemetlen... Legközelebb kiélvezzük :)
Noha utat most sem igazán találtunk, kicsit nyugodtabban indultunk neki a kősigatagnak, amin visszaértünk az aszfaltútra. Most is az 55el indultunk el, és a nap folyamán még párszor összefutottunk. Rissani utcáin sok szép lányt láttunk, csakhogy ne csak a tevékről, kövekről írjunk :)
Hamarosan utolértük Villám Gézát (alias András), aki CB-n rávett minket, hogy amint találunk egy kis köves utat, rajkodjunk már egyet az 55össökkel, előzgetések, elsuhanás, stb, ő meg majd videóra veszi... :) Nos talált egy helyet, ami csak suhanásra, előzgetésre és száguldásra volt kevésbé alkalmas, egyébként sikerült Václav kőkeresztségbe kerüljön... A lényeg, videózott... Hátha egyszer kiderül, hogy néztünk ki ott, akkor... Václav olajdeknije itt lett kicsit kevésbé gyári optikai állapotú.
Az első ijedtség után megállunk egy fa árnyékában reggelizni. Szép nagy, kerek kövek mezején. Májkrém, sajt, sonka, kenyér a menü... :)
Szerda van, nem hiszünk Villámnak-nap :), komoly gondolkodás nélkül döntjük el, hogy nem a Zagorai irányba megyünk, ahol 200 km "jól járható" kősivatag van (kíváncsi azért lennék rá, de az idén is többtíz autó hagyta ott a gumiait, felfüggesztését...)... Szóval másik irányba indultunk, ahol nem kis :) meglepetésre hegy, hegy, mégtöbb hegy... Persze mindegyik más, itt már zöld! hegy is volt, és mint kiderült, nem növények miatt. hamarosan egy bánya mellett is elmentünk, Bou Azzer-ben, min titthon utánaolvastam, kobaltbánya... No az indokolhatja a zöld színt :) Az út látványos volt, akkor, ott nem hiányzott a kősivatag.
Tata felé már laposodott az út, pár helyen megálltunk, volt ahol datolyapálma gyökereztetés folyt egy kis útmenti oázisban.
Volt hogy azért álltunk meg, mert furcsa anyagfolytonossági hiány volt az út bal oldalától kb 200 méterre. Odasétáltunk, és egy csodaszép kanyon volt... Ez már csak ilyen marokkói dolog... ennyi kanyont azóta se láttam :)
Újabb megálló: vízesés és az első petit cadeaux kiosztás gyerekeknek. Tollakat kaptak főként.
Naplemente után érkeztünk Tatába. Kivettünk egy szobát a hivatalos szálláshelyen, majd belevetettük magunkat a Tatai éjszakába :) Sok bolt nyitva volt, vettünk két napszemcsit (Lacinak nem volt, az enyém törött), majd életünk kockáztatásával, az utcán étkeztünk :) Kinéztünk egy brochette (saslik) sütőt, és jól belaktunk, kétszer rendeltünk, finom is volt, mi meg éhesek...
