Nem vagyok etéren elég művelt, két nap felkeltét vártam a Tatooine-on, de az az egy is lassan jött, és persze: hideg volt! :)
Itt láttuk utoljára a 105ös Skodát :( Sajnos még javában aludtak amikor mi összeszedtük magunkat és útnak eredtünk, ekkor még nem tudtuk, hogy a túra egyik leghosszabb afrikai napja elé nézünk (900 km). Átugrattunk a homokcsapdákon és a Piaggiosokat kikerülve Laayoune felé indultunk. Az már Nyugat-Szahara. A különbség csak etnikai-politikai, semmit nem lehet észrevenni Marokkóból jövet (gyakorlatilag egy közigazgatás).
Ma elég sokáig az 55ösökkel autóztunk, Laayouneban együtt brochetteztünk, kóláztunk, majd mandarint vásároltunk, meg némi kenyeret. Egyre több teve, egyre több csak-homok düne az út mellett. Václav-nak jól áll a szaharai napsütés :)
A mai napi hivatalos szálláshely Boujdurtól délre, kb 15 kilométerre lett volna a tengerparton. Már fél négykor ideértünk, megnéztük a terepet. Nagyon szeles volt, szinte viharos. Úgyhogy sétáltunk egyet az óceánparton, fényképezkedtünk, szedtünk kacslót-csigát, majd visszamentünk Boujdurba.
Boujdurban lehet enni a híres teve-burgert. Bármit is jelentsen, mi ettünk tevét, burgernek kevésbé volt burger alakja (akármilyen is az), gyakorlatilag hasábkrumplival körített teve-darált-hús pogácsákat kaptunk. Finom! Kicsit édesebb, marhaszerű hús. Ekkor már tudtuk, hogy nem maradunk sem Boujdurban (a szálloda az árához képest túl silány minőségű volt), sem a táborhelyen (sajnos nem betonsátrat hoztunk). Futottunk egy-két bank-ATM kört (feleslegesen), majd elindultunk Dakhla felé. Ott biztos van hotel.
Késő este, lehet, hogy már éjjel érkeztünk Dakhla-ba. Lett szálloda is, kicsit nem olcsó, ellenben elég komfortos szobát kaptunk. Megbontottunk egy üveg Lackó-féle tokajit, majd eltettük magunkat másnapra.
