Hajnalban 5 fokra ébredtünk. És ebben benne volt a pálinka 50 fokja is! Már alig várjuk, hogy reggel kellemes melegre ébredjünk. Az éjszaka nyugodtan telt (na jó, a szesztilalomban feloldódott szlovén Jura magyarnyelv leckéi: "Jónapot b+!" kicsit megtörték az éjszaka csendjét), és még mindig (most már tudom, hogy itt MÁR esélyem se volt) nem láttam a Göncölszekeret!
Kirongyoltunk a főútra, egyre jobban élvezem ezt a homokos utat (persze a dűnék közé esélyünk se lenne bemenni a jelenlegi felszereltséggel), de a homokcsapdás pisteken már elég ügyesen száguldunk! Indulás után egy kövesebb területen sorfal autóztunk, pörögtünk, rajkodtunk a gépekkel, egy látványos eredménnyel, itt készültek az utolsó felvételek a kézi, szalagos videokamerával... Egyesek a port okolják, hát nem is tudom :) Érdekes észrevételek a sivatag homokjával kapcsolatban: ha nem süti a nap, hideg, azaz tényleg semmi hőkapacitása nincs; dűnén járkálni mókás; a homok pora nehéz, ellenben jó kemény és éles, ha pl az arcodba fújja a szél.
Elindultunk a Nouakchott felé vezető főúton. Azt tudtuk, hogy a Park National d'Arguin bálnacsontvázát nem fogjuk látni, Václavot nem akartuk a sivatagban hagyni örökre, de még nem döntöttük el, hogy B2Beach, vagy egyenesen a főváros legyen a mai uticélunk.
Amíg ezen gondolkoztunk, megálltunk (egy életünk, egy halálunk alapon, spontán) egy (gyorsan utánaolvastam, nehogy rosszat írjak) berber (a tuaregek a Szahara középső részeiben vannak inkább, és amíg minden tuareg berber, addig nem minden berber tuareg) sátornál... Most olvasd újra a mondatot a zárójeles részek kihagyásával, hogy értelmet nyerjen. Két berber volt benne, középkorúak, kedvesek. 
A sátor maga nem annyira különleges vázszerkezetű, viszont az, hogy a tető 3, az oldalfalak 1 réteg anyagból (szőnyegtől a selyemvászonig, szerintem ami akad) már magyarázhatja, hogy igen kellemes idő volt benne a kinti erős napsütés ellenére. Szellős, jól átjárja, az itt folyamatosan fújó szél. A sátorban néhány doboz, kanna, kis gázfőző gázpalackkal, friss hús, melyet legyek leptek. Rájöttem, hogy ez a helyi hűtőszekrény, elvégre a legyek a szárnyukkal legyeznek, tehát hűtik a húst folyamatosan, ergo.... Ami még érdekesebb volt, hogy az egyébként kitűnő és választékos franciát beszélő berber közölte, hogy 2 órája született kistevéje, akarjuk-e látni? Naná! :) Az immár 2 tevéje mellett volt vagy 2 kecskéje és sok (vagy 10) tehene! A kisteve nyagon cuki (CMLF) volt! Még feküdt, a gazdi nógatására sem volt sok ingerenciája felállni, a hasán még ott lógott a köldökzsínor. Anyateve feszülten figyelte a két idegen érdeklődését.
Néhány információ a berberlétről: 15-30 napig vannak egy helyen lesátorrozva. Napi kb 40-50 kilométert vándorolnak,ha nekiindulnak. 2, 20, 200, de akár 2000 tevéje is lehet egy-egy berbernek. Fekete teát nem isznak, csak zöldet, és a mézet se ismerik (megkostóltattuk vele, és nekiadtunk egy fél kilónyit). A marha bőrét NEM hasznosítják, gyakorlatilag kidobják. Egy igen fontos dolgot felejtettem el megkérdezni, hogy hol vannak a nők és a gyerekek... Hm... Legközelebb...
Az élmény hatására a B2Beachet jelöltük meg napi uticélnak. Már a lejárathoz vezető aszfaltutat homokfúvások zárták el, nagyobbak mint Vaclav egymaga, de megoldottuk. Az egyiket sikerül kikerülni a padkán, a másikon pedig átmentünk lendületből.
A faluban, ami a partravezető út végén volt, megrohantak a gyerekek, anyukák petits cadeaux-kért. Szemtelenül nyúlkáltak, telhetetlenek voltak, sőt erőszakosak is. Nem igazán tetszett, és a felnőttek sem igazán moderálták a gyerekeket. A mézet elhajították, hiába magyaráztuk nekik, hogy ez az ott amúgy kincs (cukor is alig van, és a teába használják), nem törődtek vele. Mihamarabb át akartunk jutni ezen a szakaszon, persze itt van az a 30 méter, mély homok, amiben a többség megpihen, mielőtt levontatnák a bamakós társak a hullámáztatta partra. Ott már a víz és a homok között lavírozva igen jót autóztunk, kb 30 kilométernyi part a B2Beachig. Állítólag idén volt először olyan mély hínáros szakasz (kb 2-30 cm mély összefügő hínár-moszatszőnyeg, több száz méteren is akár), amiben egyszer sikerült jól elakadnunk, de Laci hősiesen megtolta az autót, és öenrőből továbbhaladtunk! Szép volt Václav!!!
A Beach-en 60as tempóról kb 8 méter alatt megállt a kocsi, ahogy a homokba értünk... Hm..., Majd elhelyezkedtünk kényelmesen Csicsamegabuba környezetében és szép délutánnak és éjszakának néztünk elébe. Még megmártóztunk az igen hűvös óceánban, aztán kaja-pia. Még itt is izgatott a Göncölszekér hiány (tulajdonképp sose adtam fel a keresését). A katonaság körbejárta a tábort egy kis adományért,majd a háttérben a dűnék között megbújtak.
