Szamárbőgéses szép hajnalra ébredtünk. Reggeli után bementünk Velingarába, a szomszéd faluba, ahol az iskolánál hagytunk jó pár ajándékot. Mi egy doboz C-vitamint (van egészségházuk is) az Univar jóvoltából, a VISZKI adománycsomagját, pólóit és sapkáit, illetve az egyik írógépet. 
Az iskolának volt 3 különálló épületben lévő tanterme... Az állapotuk vegyes, a tanulók egyenruhájához és állapotához, illetve az ország asztalosiparához képest nagyon rossz állapotban volt!
Ma is a szavannán folytattuk, egyre jobban élvezem, ma már a 60as az utazótempó... Néha a csacsik túl hirtelen kanyarodtak, mert nehéz ezzel a tempóval követni az "utat", de ettől élvezetes.... Kapaszkodunk jól!
Elkövetem az út egyetlen gyilkosságát: a CB antennával elcsapok egy szépkékmadarat! RIP !!! Tudom-tudom, ehhez tehetség is kell :)
Elértünk a Nikolo-Koba nemzeti park bejáratához...alkudozás, várakozás,amíg csoportokban beengednek. Kis kavarodás a guide (vezető, aki nélkül nem lehet belépni) miatt, de eljutunk a szállásig (Hotel Simenti)... Ott már majmok is vannak, mögötte pedig a Gambia folyó, krokodilokkal, vizilovakkal...
Itt addig jótékonykodok és fordítok mindenkinek, hogy szobája legyen, hogy csak magunknak nem jut... Khmm... De sikerül megdumálni a tulajt (vagy igazgató), hogy ő átköltözik az irodájába, mi meg megkapjuk az ő szállását. Igaz, a generátor közelében van, ami hangos, de legalább lehet zuhanyozni, és hagyott nekünk évek óta nem takarított gyógyszeresasztalkát, wcpapíros-morzsás-virslimaradékos asztalt, borotvát és koszoságyneműsös ágyakat... Szokni kellezt a szolgáltatást! Mások a normák, no!
Vacsira beülünk az "étterembe" Csicsáékkal és Richiékkel, jót pálinkázunk... A kajáról halvány emlékképem sincs... Utána irány az ágy, hát nagyon óvatosan forgolódunk, le ne érjünk a polifoamunkról, hálózsákunkról...
